Szentkatolnai Bálint Gábor igazsága
Dr. Marácz László,
Amszterdami Egyetem
Hunfalvy Pál fontos szerepet játszott Bálint Gábor eletében. A jogász
Hunfalvy Pál felső-magyarországi szepesi származású német volt. Hunfalvy-t
eredetileg Hunsdorfer-nek hívták. A nevét akkor magyarosította, mikor 1841-ben
tagja lett az Magyar Tudományos Akadémiának. 1851-ben kinevezték akadémiai
főkönyvtárosnak. Ezt az állást haláláig, 1891-ig megtartotta.
Hunfalvy a Bach-korszakban szerezte meg hatalmi állását és mindvégig osztrák
érdekeket szolgált. A főkönyvtáros vakbuzgó szószólója lett annak a
gondolatnak, hogy a magyar és a finn nyelv külön nyelvcsoportot alkotnak.
Szentkatolnai Bálint Gábor, aki Közép Ázsiában és a Kaukázusban is keresett
magyar nyelvrokonokat emiatt került vele ellentétbe. A székely nyelvtudós
szerint a magyar nyelv az altáji nyelvekkel, a törökkel, mongollal stb. áll
rokonsági kapcsolatban. A Hunfalvyval keletkezett vita miatt Szentkatolnai
Bálint nem kapott a Magyar Tudományos Akadémián állást és 1879-ben elkeseredve
elhagyta Magyarországot. A későbbi Magyar Tudományos Akadémiai titkára, a
nemzeti költő Arany János a Hunfalvy-Szentkatolnai Bálint vitáról a következő
epigramokat írta:
Budenzhez,
Igazi vasfejü székely a Bálint:
Nem arra
megy, amerre Hunfalvy Pál int.
(1878)
Szegény
Bálint Gábor
Boldogtalan
góbé;
Amennyit
te szenvedsz,
Mi ahhoz
a Jóbé!
(1878)[1]
Hunfalvy nemcsak negatív szerepet játszott Bálint Gábor tudományos
pályafutásában, hanem alapvetően négy területen ártott a magyar nyelvészetnek,
nyelveredetkutatásnak: 1) torz elemzések alapján a magyar-finn nyelvrokonságot
erőltette; 2) nem támogatta a magyar nyelvészek belekapcsolódását az ékírás
megfejtésébe; 3) lehetetlenné tette a magyar gyökrendszer kutatását; 4)
lefokozta a magyar-török, illetve altáji nyelvek kapcsolatát. Ez a kapcsolat
csak másodlagos helyet kapott a finnugor rokonsági kapcsolat után. E négy tárgy
megvitatása után kiértékeljük Szentkatolnai Bálint Gábor magyar-mongol
kutatását módszertani sempontból.[2]
Levonjuk azt a következtetést, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor elméleti munkája
sokkal szilárdabb alapokon áll, mint Hunfalvyé. Ezért Bálint Gábor nagyobb
nyelvtudós volt mint Hunfalvy Pál és munkája sokkal fontosabb szerepet játszik
majd a megkövesedett tantételektől
mentes magyar nyelvészetben.
A magyar nyelv erőszakos finnesítése
Hunfalvy miután 1851-ben kinevezték főkönyvtárossá az Akadémián rögtön
támadásba lendült a Czuczor-Fogarasi Nagyszótár ellen. Mivel Hunfalvy nem tudta
a szótár szerkesztését leállítani, igyekezett a tudományos pilléreit kiütni:[3]
A Kőszirtek, mellyekben a nyelvizsgálás nálunk ütközik, leginkább a betük
jelentése és a szógyökök (Magyar Academiai Ertesito, 1851, Marc. 29, 110)
Valamely nyelvnek szógyökeiről egyedül a rokon nyelvek vizsgálálátával
együtt lehet okosan beszélni (Magyar Academiai Értesitő, 1851, Marc. 29, 111).
De még kézzel foghatóbban akarom megmutatni, hogy a rokon nyelvek tudása
nélkül nyelvészkedni nem lehet. (Magyar Academiai Ertesito, 1851, Marc. 29, 111).
Hunfalvy szerint magyar szók csak akkor tartoznak az alapszókészlethez ha
ezek a ún. rokonnyelvekben, finn stb. fordulnak elö. Magyar gyökök, amelyek nem
fordulnak elö rokonnyelvekben nem tartoznak az alapszókészlethez. Ezek
jövevényszók, átvételek más nyelvekböl.
Hunfalvy munkaterve elveti a szógyökerek tanát mivel tudománytalannak
tartja. Helyette a következö teljesen ésszerűtlen munkatervet javasolta:[4]
„Szorosan választja el a magyar nyelv anyagát az idegen nyelvekből felvett
anyagától, s ha azt gyökeréig tudja is fejtegetni, emezt minden szóelemzés
nélkül hozza fel.
Azon eredeti nyelvanyagot, melly ismeretes forrásokból ered, úgy adja elő,
hogy ha melléje más nyelvek szavai tétetnek, a közös forrás kitünjék.
Az ismeretlen forrásokból eredő nyelvanyagot pedig csak úgy elemezze, ha
azt a rokon nyelvek segítségével teheti; különben nem biztos az önkénytől,
melly visszásságra vezet.
Azért vesse is el egészen a képzelt szógyökerek tanát, mivel eddig a
tudomány tekintélyét nem bírja.”
Hunfalvy Pál az 1851-ben az Akadémiai Értesítőben (112 ol.) kiadott
dolgozatában amellett érvel, hogy magyar szógyököket nem lehet szóelemzéssel
felderíteni. (Tette mindezt akkor, amikor már javában folytak a kutatások az
óriási szókincset felölelő szótár készítésére, a magyar nyelv belső
összefüggésrendszerének feltérképezésére. Ez a Czuczor-Fogarasi-szótár ma is
párját ritkítja és pótolhatatlan műveltségi kincsünk).Tehát Hunfalvy lényegében
elveti azt a gondolatot, hogy a magyar ragozó nyelv, ahol szavak úgy képződnek,
hogy toldalékokat (képzőt, jelt, ragot) ragasztunk a gyökhöz. A magyar
szóelemzést csak a rokonnyelvek segítségével lehet elvégezni. Sehol sem
olvassuk azonban, hogy hogyan lehet a rokonnyelveket meghatározni. Jobb híján
feltételezhetjük, csak szópárhuzamok alapján gondolja. Ha igen, akkor ez a
körérvelés iskolapéldája (klasszikus példája). Úgyhogy egy bizonyos lexikai
szótári elem a magyarban csakis akkor szógyök, ha az rokonnyelvben elöfordul.
Rokonnyelveket pedig csak úgy tudunk megállapítani, hogy ha közös szógyökökkel
rendelkeznek. A mai, korszerű nyelvészet elveti Hunfalvy e szóelemzési
módszerét, mert szótári elemek belső rekonstrukcióját tartja döntőnek. A magyar
nyelv rendszeréböl következik az, hogy valamely elem szógyöknek minösül-e vagy
sem. Emiatt a Hunfalvy- elméletet logikai, azaz tudományos alapon a korszerű
nyelvészet e
A magyar nyelv finn rokonságát alig kutatták a XIX. közepéig. Ez
megváltozott az 1848-1849 szabadságharc után. Tíz évig, 1849-1859 között
Magyarországon a Bach korszak dúlt, amelyben németesítették a Magyar Tudományos
Akadémiát. Hunfalvy Pál a Bach-korszak alatt hatalmi állásba került. 1851-ben
még feltételezett egy ural-altáji nyelvcsaládot, holott akkor már vallja azt a
nézetet, hogy a magyar közelebb áll a finnhez, mint a törökhöz.[6] Az
1856-ban általa kiadott Magyar Nyelvészet c. folyóirat Első évfolyama első
számában Hunfalvy szerint a magyar nyelvtudományt az indogermán, árja
nyelvészet alapjaira kell helyezni. Csak úgy tudja elképzeli, hogy a magyarság
európai nemzetté tud válni: “most ébredünk a nyelvtudományra, ijedten vesszük
észre, hová jutottak mások. Különösen a remek nyelvtudomány a szanszkritában
lelte már alapját.” “Tehát a magyar nyelvtudományt is csak nyelvhasonlítás
utján lehet elérnünk.” 1860-ban már a kizárolagos finn rokonság mellett teszi
le a voksot.
Hogy a finnugor elmélet milyen torz magyar alapgyököket szül ezt a következő
első emberi szükségleteket kifejező igékkel: eszik, iszik mutatjuk be.
Feltételezhetjük, hogy az ősmagyaroknak is az étel, ital tartozott az első
emberi szükségletekhez. Emiatt nincsen semmilyen ok feltételezni azt, hogy ezeknek az igéknek a gyökeit e-, i- más
nyelvekböl vették volna át a magyarban. De még nehezebb ezeket az elemi
gyököket a finn, illetve a finnugor ősnyelvből származtatni, mert ezek az
elemek mind a finnben, mind az ősnyelvben kétszótagúak. Lásd:
i-sz-ik: gyök i- ittam: finn: juoda; finnugor alapalak: *juke, *juγe
(Rédei-Lakó 1972)
e-sz-ik: gyök e- ettem: finn: syöda; finnugor alapalak: *sewe, *seγe
(Rédei-Lakó 1972)
Ragozó nyelvekben egy gyökpárhuzamot, ami egyébként itt nem is áll fenn, az
i- alapvetően különbözik az *juke, *juγe alakjaitól és e- az *sewe,
*seγe alakjaitól, de akkor sem lehet a magyar egyszótagú gyököt levezetni
a finn kétszótagú gyökökböl.[7] Ilyen
torz levezetések akkor adódnak, ha figyelmen kívül hagyják a ragozó nyelvek
tulajdonságait.
Hasonló torz levezetések keletkeznek tiszta magyar gyökök esetén is. Itt
van például az ad- igegyök, amely Lakó-Rédei szerint ősi örökség a finnugor
korból. Az alapalakja *amta:
magyar ad =
geben, schenken
finn antaa
= geben, schenken
észt andma
= geben, hingeben
zürjén ud-ni
= itat
votják ud-
= itat
A magyar ad- igealak nem egyezik a finn és az észt szóalakkal, mert annak
alaktana teljesen más mint a magyar ad-é. Antaa főnévi igenév alakja anta-a. A
szótő antá-nak formája szótagolás útján
an+ta. Az elsö szótagot használják az elsö személy jelen idő képzésére: an+nan:
én adok. Ezért nem lehet a magyar –d hangot az –nt- vagy -nd- hangból
levezetni, mert a finn an- szótagnak ellenpárja a magyarban tiszta gyök, azaz
ad-. A finn és az észt szavak inkább egyeznek a mongol-török megfelelőivel és
nem állanak kapcsolatban a magyar ad- igealakkal. A finn és az észt an-
szótővel kapcsolatban:
vö. a szagáji indži = hozomány
kazak endži = átadott
örökség
mongol indže = hozmány / mint átadott rész ajándék/
jakut ännä = ua.
A zürjén-votják szavak se hang-, se alak-, se jelentéstanilag nem tartoznak
ide, ugyancsak a mordvin szó sem, megfelelőjük inkább megvan a mongol-török
nyelvekben:
Zürjén-votják u-d-; -d igeképzô,
nem tartozik a tôhöz a szótô u-
irod. mongol u-su-la-
= usula- = itat
vö. umda, ital, szomj
unda
= ua.
mandzsu uji-
= etet, élelmez
omi-
= iszik
Nagy az eltérés, pl. a zürjén ud- =
itat és a magyar ad szó között. A zürjén szó a mongollal azonos:
így: u- d- = itat,
vö. ewenki: udi- =
mongol u-su-la- = itat (enni
ad)
Érdekes az is, hogy e szavunk nincs meg az úgynevezett „ugor"
nyelvekben, tehát hogyan lehet akkor finnugornak nyilvánítani?
1991-ben a finnugor nyelvész Klima kimutatta, hogy 660 finn-ugor elem
fordul elö a magyar nyelvben. Ebböl 319 vogul, 287 osztják, 221 züjén, 199
votyák, 153 cseremisz, 156 mordvin, 212 finn, 160 észt és 173 lapp. A
Czuczor-Fogarasi Nagyszótár szerint 2080 szótári alapelem létezik (gyökök +
toldalék) a magyar nyelvben. Ez esetben a finn-magyar szótári egyezések a
magyar alapszókészlet 10% alatt van. Ha a finnugor elemek közül figyelembe
vesszük a gyököket akkor ez még kisebb arány lesz.
Miért nem vettek magyar nyelvészek részt az ékírás
megfejtésében?
1850 körül beindult az ékíráskutatás a Közel Keleten. Angol és francia
tudósok járnak az élén. Ragozó nyelvekre bukkannak, mint például a neo-elami,
amelynek szerkezetét Henry Rawlinson és Edward Norris fejti meg. Edwin Norris a
tanulmányában segédnyelvekként használja az ural-altáji nyelveket is, mert
ragozó szerkezetüek.[8]
1853-ban Rawlinson a sumír írást és nyelvet igazolja. 1854-ban Julius Oppert
rendszerezni kezdi az ismert ékírást, ezt szkíta-tatárnak nevezi. 1855-ban
Rawlinson sumír-asszír kétnyelvü táblákat fedez fel. 1856-ban Oppert megkezdte
nyelvészeti bizonyítást és húsz éven keresztül ismételten és nyomatékosan mutat
rá arra, hogy a legidősebb ékírásos nyelv, a sumír, rokonnyelv a finnel,
törökkel és magyarral. 1869-ben Oppert ezt a nyelvet a közel keleti turáni
őslakóknak tulajdonítja. Az első egynyelvű sumír szöveget az angol Archibald
Sayce fejti meg és a rövid szöveg nyelvtani elemzését is megadja. 1873-ban
Francois Lenormant teszi közzé az elsö sumír nyelvtant, amelyben bizonyitja
sumír és az ural-altaji nyelvek rokonságát.
Holott a nyugati ékírásmegfejtök első nemzedéke jelzi, hogy a magyar meg
hasonló ragozó nyelvek rokon kapcsolatban állnak a sumírral, az ékírás
feltatálók ragozó nyelvével, de a magyar tudományos élet nem csatlakozik e
kutatásokhoz. Még akkor sem, ha ezek a tárgyilagos nyugati nyelvészek többször
kértek segítséget magyar nyelvészektől. Az egyetlen ok, amiért nem csatlakoznak
magyar nyelvészek ehhez a kutatáshoz: Hunfalvy Pál, a Magyar Tudományos
Akadémia atyaistene ellenezte és nem vette komolyan ezt a kutatást:
“Nemcsak nem szabad, de nevetségig gyermekes, a skütha néven legott magyart
érteni; söt hogy a’ magyar nemzet legösibb történeteit az altaji nyelvü népek,
ösi történeteivel együtt kell nyomozni. Innen ha halljuk és olvassuk, hogy
Rawlinson és Oppert az ékiratok között skütha nyelvü nyomokra találtak: mit
tartsunk ezekröl? Legokosabban: semmit se, míg az ékiratokat nem tudják jól
olvasni –mitöl még távolka vannak: ‘s míg magunkat is nem fogjuk olvashatni. De
ha mégis akarunk valamit tartani ezen fölfedezésröl, hát tartsuk azt: hogy ezen
skütha nyelvnomok altaji nyelvüek lehetnek, mellyeket majd ügy érthetjük meg,
ha az altaji nyelveket összesen jól értjük; de mellyeket bizonyosan soha nem
fogunk jól megérteni, ha mellözük a’ magyarral rokon nyelveket.”[9]
Hunfalvy néhány évvel később elismeri, hogy a sumír rokonságba áll az
altajinak, ural-altajinak mondott nyelvekkel. De mivel a magyar már a finn alá
került, nem lehet kapcsolat a magyar és a sumír között.[10]
Hunfalvy 1875-ben még ír elismerö levelet Francois Lenormant-nak, amelyben kifejti,
hogy nem akar már a sumír-ural-altaji rokonsággal foglalkozni, mert mindenáron
a finn, északi vonalat kell előtérbe helyezni. Igy Hunfalvy egyszemélyben
felelős azért, hogy magyar nyelvészek, Magyarország ne szerezzen dicsőséget az
ékíráskutatásban.
Miért nyilvanitotta Hunfalvy Pál a
Czuczor-Fogarasi Nagyszótárt tudománytalannak?
A reformkornak volt nyelvi-kulturális programja is. Egyik fontos társadalmi
célpontja, hogy a magyar nyelv alkalmassá váljon közigazgatási nyelv számára.
1830 november 15-én e cél érdekéböl létrejött a Magyar Tudós Társaság, amelynek
elnöke Teleki József már 1821-ben
javasolja a magyar nyelv szótárának megírását. Az MTA két tagja kapja meg a
feladatot, hogy írják meg a szótárt, Czuczor Gergely és Fogarasi János. Czuczor
Gergely (1800-1866) bencés szerzetes volt Győrött; és az 1848-1849 Forradalom
és Szabadságharc habsburgellenes szerepe miatt a kufsteini börtönbe zárták.
Fogarasi János (1801-1878) legfelsőbb bíróságon bíróként müködött és
nyelvészettel is foglalkozott. A ún. Akadémiai Nagyszótárt tizenkét év alatt
írták meg. 1862-1874 között hat részben jelent meg és 110.784 cimszót
tartalmazott.
A Magyar Nyelv nagyszótára négy irányelv alapján íródott: a magyar
szókészlet összegyűjtése; a magyar szókészlet elemeinek, tulajdonságainak
feltérképezése, jelentéseinek rögzítése; a magyar szavak szószármaztatását
vizsgálja és a magyar gyökkészlet más nyelvekkel való összehasonlítását. Ezért
mondható, hogy értelmező, szószármaztató és összehasonlító szótár egyben.
A szótár újszerű, mert szétválasztja a az ún. gyököket a toldaléktól (jel,
képzö, rag). Czuczor-Fogarasi szerint magyar gyök olyan alapelem, amelynek
nincsenek már származékai, azaz ragok, képzők, jelek, és amelyeket nem lehet
tovább kicsinyíteni, anélkül, hogy alapjelentését, alapszerkezetét el ne
vesztené. Vagy másképpen: a gyök olyan szókészleti elem, amelynek még toldalék
nélkül is van hangtani és jelentéstani értelme és azonossága. Czuczor-Fogarasi
szerint a magyar nyelvben több mint 2000 egyszótagú gyök létezik. Ezekböl lehet
a szókészlet többi elemeit levezetni. A magyar nyelv ún. ragozó nyelv. A magyar
nyelvnek kb. 200 ragja van és ebböl 80 egyszerű. A magyar nyelvben a következö
gyöktípusok léteznek:
V: 20
VC: 335
CV: 146
CVC: 1500
Tehát egyhangból álló gyök: 20; kéthangból álló gyök: 481; és nem CVC: CVC;
501 (25%): 1500 (75%). A A többi gyöktípus levezetése ragozással,
főnevesítéssel történik:
VCV: apa, anya, atya, áru, babó, baka, banya, bátya, béke, béka, bika,
boka, csata, csiga, eke, ima, eme, epe, iga, kapa, baka
VCCV: ikra, irha
CVCCV: hinta.
Igy a magyar szókészlet elemeinek szószármaztatását a gyökök segítségével
lehet levezetni. Czuczor-Fogarasi a gyököket használták az összehasonlító
nyelvészethez.[11] De igen óvatosak voltak
messzemenő következményeket levonni, ami a magyar nyelv rokonsági kapcsolatait
illeti.
Nyilván a magyar lexikai gyökök a magyar szótárban keresendök és nem
másutt. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar gyökök egyszótagú
lexikai elemek ragok, képzők, jelek nélkül. Erre az egyértelmű nyelvészeti
elvre épül a Czuczor-Fogarasi szótár. További elv, hogy a magyar szógyökök nem
állnak egyedül önmagukban, hanem rokoníthatóak hasonló alakú és jelentésbeli
gyökökkel.[12] Ezek a szógyök-halmazok
alkotják az ún. “szóbokrokat”. Igy a magyar szógyökök arról ismerhetők fel,
hogy szóbokrok tagjainak minősülnek. Itt van például a K-R mássalhangzós
gerinccel rendelkezö, egyszótagú szógyökökből álló szóbokrok, melyet
Czuczor-Fogarasi a különböző magánhangzók képzésével, illetve további
ragozással vezet le. A K-R gyök elvont gyök, melyet teremtő gyöknek nevezünk,
hiszen a K-R hangszerkezet nagyon sokféle hasonló jelentéssel rendelkező
gyökmódosulást képes előállítani:
kar- (magyar szógyök), kar-ika (magyar képzés), kar-ima (magyar képzés),
kar-ám (magyar képzés)
ker- (magyar szógyök), ker-ek (magyar képzés), ker-ül (magyar képzés),
ker-ít (magyar képzés), ker-ing ( magyar képzés), kér-eg (magyar képzés),
kor- (magyar szógyök), kor-ong (magyar képzés), kor-c (magyar képzés),
kor-lát (magyar képzés)
kör- (magyar szógyök), kör-ös (magyar képzés), kör-öz (magyar képzés),
kör-ny (magyar képzés), kör-nyez (magyar képzés), kör-ül (magyar képzés)
kur- (magyar szógyök), kur-itol (magyar képzés), kur-kál (magyar képzés)
Mint látjuk magánhangzók elvileg szabadon váltakoznak. Mássalhangzók csak
ún. természetes hangtani csoportok keretében függhetnek össze egymással, azaz a
gyökök módosulásai csak hasonló jellegű mássalhangzók, illetve ugyanabban a
helyzetben képzett mássalhangzók között lehetséges. Például a hasonló jellegű
mássalhangzók, k-, g- és gy-
rokon robbanó hangok. Lásd:
gör-, gör-be, gör-cs, gör-dül, gör-nyed, gör-hes
gur-, gur-ba, gur-ul, gur-ít, gur-ít, gur-iga
gyür-, gyür-ü, gyür-ke, gyür-em-lik
Hasonló hangalakú szógyökök egy és ugyanazon elvont teremtő gyök változatai
és e szógyökök jelentésbelileg össze kell, hogy függjenek. Ennek a lexikai
kutató elvnek a következő következmények vannak.
A teremtő gyökök jegyzéke képezi a magyar szótár axiomatikus elemeit.
A teremtő gyököknek teremtő erejük van. Új szavakat, illetve “szóbokrokat”
tudnak előállítani. Messze kitöltetlenek az üres szógyökök.
Magyar gyöknek számít, amelyik valamilyen szóbokornak tagja. Idegen,
illetve jövevénygyök olyan gyök, amelyik rokontalan.
A magyar szótárnak összetartó ereje van. A szótár szóbokrokból áll, s nem
elszigetelt szókészleti elemek halmaza.
A magyar szótár jelentésbeli mezőkben is felosztható. A teremtő gyök egy
jelentésbeli fogalommal is összefügg. Emiatt a magyar nyelv a “tudás” nyelve,
mert az ősi tudás teremtő gyökökhöz van kapcsolva.
Szótári, nyelvrokonsági, illetve összehasonlító kutatásokat csak akkor
lehet végezni, ha a teremtő gyökök, illetve a szóbokrok feltérképezése
megtörtént. Addig nem szabad hozzáfogni.
Ezután a magyart bármilyen nyelvvel össze lehet vetni. Rokonnyelveknek
lexikai szóbokrai vannak. Itt az átadási-kölcsönzési irányt is meg lehet
határozni. Ha van szópárhuzam magyar és nemmagyar szó között, és a magyar szó
valamilyen szóbokor tagja, akkor a magyar az átadó nyelv.
Hunfalvy azért nyilvánította tudománytalanná a Czuczor Fogarasi szótárt,
mert nem akarta, hogy a magyarok megismerjék saját nyelvük szerkezeti
szépségeit, előnyeit. Azért kellett eltitkolni a magyarok előtt a
gyökrendszert.
Miért lettek a török, altáji kapcsolatok másodlagosak?
A déli vonal kutatásának -- ami a magyar nyelv eredetét és őshazát illeti
--, fontos lökést adott gróf Széchenyi István fellépése, hogy egyfajta
hitvallás: „A magyar népnek nincs
csekélyebb hivatása, mint képviselni – Europában egyedüli heterogen sarjadék –
ázsiai bölcsőjében rejtező, eddigelé sehol ki nem fejlett, sehol érettségre nem
virult sajátságit.”[13] Az
alapos magyar-altáji kapcsolatok kutatása Vámbéry Armin (1831/32-1913) nevéhez
füzödik. Vámbéry török nyelveket tanított a Budapesti Egyetemen és titkosügynök
volt a brittek szolgálatában. 1869-ben kirobbant az “ugor-török háború”, mikor
megjelenik a “Magyar és török-tatár
szóegyezések”. Vámbéry szerint a magyar nyelv “egyformán ugor és török
jellemü”. Szentkatolnai Bálint Gábor az ugor-török háborúban Vámbéry mellé állt
Hunfalvyval és Budenz-cel szemben, akik az egyoldalú finnugor rokonságot
képviselték. Az ugorok csak azért győztek ebben a vitában, mert az akadémiai
kulcsállások a kezükben voltak. Tehát nem beszélhetünk tudományos győzelemröl.
Hunfalvyék mindenáron erőltették a finn rokonságot. Ezt a vonalat meg kellett nyerni, még akkor is ha sok
ellenpélda volt. Emiatt Bálint Gábornak 1879-ben el kellett hagyni
Magyarországot.
A finnugornak mondott elemek hetven százalékban megtalálhatók az ótörök (8.
századi) nyelvemlékekben. A Lakó-Rédei által bemutatott szókészlet negyven
százaléka csak egyetlenegy ún. finnugor nyelvben fordul elő, míg a sumír-altáji
(mongol-török-tunguz) megfelelők nagy számban és több nyelvben fellelhetők. A
szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán)
jellemző, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedő eurázsiai szavak – a modern
nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva – nem léteznek.
Az ősi szókincs jórészt ilyenekből áll: pl. Lakó-Redei számozás szerinti
143 magyar fej-et nem lehet elszigetelni az altáji nyelvektől és külön
csoportosítani a finn nyelvekkel:
143. magyar fej, fejet, fô;
j-hézagtöltő = Kopf
először: fe-j = Kopf
másodszor: fej = ember, személy
mongol beje = Körper, Das Ish
mandzsu beje = Mann, Mensch
jakut bäjä = ua.
ozmán bäjin = Gehirn
türkmén bejni = ua.
azerbaj. bejin = ua.
ujgur miji = ua.
jakut mäji = Kopf
lebed pää = Gehirn
mongol ekin = Gehirn
középmongol hekin = ua.
ôsmongol peki-
mandzsu fehi =
Gehirn
gold pejé = homlok
koreai pong = Kopf
vogul pangk, pungk = fej (valóban: csúcs, hegy)
finn pää = Kopf
summer pa = appu = Gipfel
magyar fe = Kopf (régi szó)...
az ôsalakok:
össztörök *pängi (Ščerbak)
finnugor ???*pänge (Lakó)
ôsmongol *päki
(Poppe)
ôstunguz *peghi (Benzing)...
sumér bad = ukkušu = beendet
gamâru
= zu Ende gehen, vollenden
magyar be-feje-z, - z képző d > j
Szentkatolnai Bálint Gábor: párhuzam a magyar és
mongol nyelv terén
Itt lent elemzem Szentkatolnai Bálint Gábor tanulmányát “Párhuzam a magyar és mongol nyelv téren”
(Budapest, 1877).
2. Szentkatolnai Bálint Gábor helyesen alkalmazza a szóelemzést:
különbséget tesz gyökök, ősszók és toldalékok között.
3. Szentkatolnai Bálint Gábor a gyökrendszer létezéstant is feltételezi. A
legtöbb ősszó, gyök a hallás, vagy látás által képződött. Az első esetben a
hangutánzók kelletkeztek. Az utóbbi esetben az ember szájával utánozta az
alakot. Emiatt az ősszók, gyökök száma csekély de igen tág jelentésüek voltak.
4. Szentkatolnai Bálint Gábor szerint a gyökök nem betűk képletének, hanem
tágjelentésű, igen rövid, jobbára egytagú szavak önhangzós, vagy mássalhangzós
előhanggal és olyan mássalhangzós utóhanggal képezett része, amely az összónak
leglényegesebb része, mert festői részét képezi.
5. Szentkatolnai Bálint Gábor három csoportot mutat be magyar-mongol
párhuzamokkal:
1) “Az elsö szócsoport alapjául az ar-, er-, ir-, or-, ör-, ur-, ür-
hangutánzó ősszót. vagy gyököt tartom mindazon jelentésekkel, a melyek az
irgés, fürgés-, forgásféle mozgással természetesen vagy analogia szerint összefüggnek”:
ir-eg, or-s-ó, ör-vény, f-er-eg, f-er-dik, p-er-eg, b-or-ít, f-ar, f-or-og,
f-ür-ge, s-er-í, s-ír-ül, s-ür-ög, k—r és mongol megfelelöi.
2) Hangutánzók: “A második szócsoport, hangutánzók, alapszavát szolgáltatta
az embernek azon hang, melyet az ember saját vagy más állat talpának, mint
legelőször észlelt lapos tárgynak a földre tételénél hallott. A lapos tárgy e
hang előidézhetésén kivül sajátsága az elterülés, belépés, továbba a könnyűség,
s igy a lebbenés, lobbanás, mely azután a víz és tűz emelkedésére is analogia
szerént alkalmaztatott”: ap-ad, t-ap-od, t-op-ot, t-ep-si, t-ep-s-ed,
t-ap-o-gat, l-ap-o-gat, l-ap-i, l-ap-u, l-ap-úl, l-ap-ít, l-ep-csen, l-ep-ed-ö,
l-ep-el, l-eb-eg, l-eb-ben, l-eb-bel, l-eb-in, l-ob-og, l-ob-ban és mongol megfelelői.
3) Alakutánzók. “Ezen harmadik szócsoport alapját képező am-, em-, om-,
öm-, um-, üm- ősszót alakutánzónak tartom, mert e csoport megfigyelése után
közös alapjelentésül a gömbölyűséget vehetni föl s valóban a fentebbi ősszó
kiejtésénél minden ép nyelvérzékű altaji vagy turáni ember észlelheti is a száj
gömbösödését. A gömbölyű testnek egyik kiváló tulajdonsága a gurulás,
hömpölygés; de a mozdúlatlan képzelt gömbölyü test emlékeztethette a fajunkbeli
ösembert egyrészt a magasságra (emel, domborodik), a teljességre, továbbá az
együttességre, összeállásra, kumkorodása és másrészt a homorodása, göbésségre
(mélység és ürességre)”:
1) h-em-per-eg, h-om-pöly-ög, h-en-ger-eg, h-en-ter-eg, öm-lik, om-lik,
üm-ög
2) az együttesség alapjelentésével: em-el, h-om-p, h-om-pol, h-an-t,
h-om-lok
3) az együttesség (kumás, kunkorodás, gomolyítás) alapjelentésével:
g-öm-böly-eg, g-öm-böly-ü, g-öm-b, h-om-or-odik, k-om-or-odik, k-on-dor-odik,
g-üm-ö, g-um-ó
4) b- előhanggal s a gömbölyüség alapjelentésével:
b-om-lik, b-om-b-ék, b-en-gy-el, b-im-bó, b-en-dö, b-eng, b-öng.
5) az am-, em-, om-, öm, stb. alakú gyök t, cz, sz, cs előhanggal az
együttesség alapjelentése mellett: t-om-por-a, t-öm-eg, t-öm-öszöl, d-öm-öszöl,
gy-öm-öszöl, d-om-b, cs-om-ó, cs-om-bolyít, cs-im-bók
6) Az am-, em-, om-, öm stb. alakú alapszónak b-s, p-s alakjai: ép-, öb-öl,
öv, öv, iv, üv-eg
7) kh elöhanggal: h-ab, h-op-olyag, h-öb-ör-cs, k-eb-el, k-öp-enyeg,
k-öp-eszt, k-op-aszt, k-öp-ör-ödik, k-up-ás, g-ub-ás, g-öb-és, h-up-a
8) t, d, cz előhanggal.
Bálint Gábor a fenti példákkal kimutatja, hogy aránylag sok magyar-mongol
gyökpárhuzam létezik, holott alig van párhuzam a két nyelv között a ragok
szintjén. Ez azt jelenti, hogy a magyar-mongol nyelvi párhuzamok nagy régiek,
akkor fejlödtek ki, mikor a két nyelvben még nem léteztek ragok, amelyekkel
szóbokrokat lehet képezni.
Összefoglalás
A fenti elemzéséket a következö táblázatban tudjuk összefoglalni:
|
szóelemzés |
gyök |
gyökök
nyelvösszehasonlításban |
Magyar ösnyelv |
Kapcsolat jelentés és hangszerkezet
között |
Dogmatikus nyelvrokonsági
elmélet |
Hunfalvy |
- |
- |
- |
- |
- |
+ |
Szentkatolnai Bálint |
+ |
+ |
+ |
+ |
+ |
- |
Ez a táblázat is világosan mutatja, hogy Szentkatolnai Bálint Gábor jobban
értett a nyelvészethez mint Hunfalvy Pál és olyan korszerű fogalmakat, mint gyök, szóelemzés, stb.
alkalmazta a magyar nyelv elemzésében és nyelvrokonsági fejtegetéseiben.
[1] Arany János ezt Szentkatolnai Bálint Gábor
röpiratára írta, melyben a székely nyelvész panaszosan kikelt az Akadémia és a
kultuszminisztérium ellen, hogy méltatlanul bánnak vele. Lásd Arany János:
Akadémiai papírszeletek II, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi
könyvkiadó 1956.
[2] Szentkatolnai Bálint Gábor, Párhuzam a magyar
és mongol nyelv terén, Budapest, 1877.
[3] Hunfalvy Pál, Magyar Academiai Értesítö,
1851, Marc. 29.
[4] Arany János a Hunfalvy féle kutató programról, amely alapvetően tagadja a
gyökrendszert és igyekszik a magyar szavak erdetét levezetni más nyelvekböl a
következö leleplezö költeményeit írta:
Az ORTHOLOGUSOKRA
I
Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
Ami új van benne, mind rossz,
Ami régi, az meg tót.
II
Motto: Üsd, nem anyád!
Közmondás
Boncold csak nyelvész! Hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád?… Egy bizonyos: nem anyád!
III
A Nagy Munka
Szót, ragot és képzöt idegentől mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat,
Miklosisch és Dankovszky nyomán s irigyelve bab’werjók’,
Egy sereg ifju tudós rád bizonyítja mohón.
S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hagy,
Most jön a német, oláh, új-görög és talián,
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos
Ujító szellem vak dühe fúrt-faragott.
E nagy munka ha kész, (sietös!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Scythia téreire.
(1881 vagy 1882)
IV.
Ahogy indult a nyelvészet árja;
Árpád nyelve csak ferdített árja.
Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába
Illünk az orosz igába,
A nagy Szláviába
(Arany
János, Összes költeményei, elsö kötet, Szépirodalmi könyvkiadó 1956).
[5] Bevezetés az egyetemi magyar nyelvészeti tanulmányokba,
H. Bottyánfy Éva, Horváth Mária, Korompay Klára, D. Mátai Mária, Tankönyvkiadó,
Budapest, 1980.
[6] Hunfalvy Pál, Nyelvészeti nagy tennivalóinkról, Új
Magyar Muzeum, Elsö folyam: 1850-1, Második kötet. Pest, Emich Gusztáv.
1851.
[7] Lakó, György, Rédei Károly. 1971, 1972,
[8] Edward Norris,
Memoir on the Scythic Version of the Behistun Inscription
(lásd: Erdy Miklos, A sumír, ural-altaji, magyar rokonság története;
I. rész: a 19. század, New York, 1974).
[9] Hunfalvy Pál: A török, magyar és finn szók egybehasonlítása, Új Magyar
Muzeum V. évfolyam, második kötet. Pest, 149, 1855.
[10] Hunfalvy Pál, Bábel Tornya, Budapesti Szemle,
1857.
[11] John Halloran szerint a sumír gyökök (V, CV, VC, CVC) megoszlása
fordítottja a magyarénak: a két hangból álló gyök (VC, CV): 30%; CVC (70%).
(Lásd John Halloran, www.sumerian.org/prot-sum.htm.)
[12] Ez az alapelv, hogy “hasonló hangszerkezet, hasonló jelentés” a sumírben is
müködik. Lásd John Halloran, www.sumerian.org/prot-sum.htm: “The
structurally-organized lexicon makes it easy to see that words having the same
consonant are often related in meaning. Certain sets of abstract ideas are
associated with each consonant.”