Isten hozott!

Üdvözöllek Marácz László honlapján!
Nyitó oldal




A kétszer kaksi igazsága Válasz Rédei Károlynak

Dr. Marácz László, Amszterdami egyetem



Bevezetô



Rédei Károly Rövid válasz nyelveredeztetési kérdésekben Marácz Lászlónak és Bakay Kornélnek c. cikkében válaszol azellen az érvek ellen, amelyek megjelentek A finnugor-elmélet tarthatatlanságá nyelvészeti szempontból c. tanulmányomban. Mielôtt megvitatom Rédei kifogásait elôször néhány szót a gyökkutatásról.

Rédeinek nem tetszik, hogy én a magyar nyelv gyökállományát, gyökök közötti kapcsolatokat komolyan kutatom. Szerinte a gyökkutatás elavult nézetek képvisel: Marácz Czuczor-Fogarasi maga korában is (XIX. Század második fele) elavult nézetét követve szógyökök rokonításával foglalkozik.

A gyökökkel (vagy más szóval szógyökér, gyökérszó) azért kell fogalkozni, mert lényeges betekintést adnak a magyar nyelv szótári elemeinek szerkezetébe. A magyar gyökök egyszeru, egyszótagból álló elemek. A Czuczor-Fogarasi szótár, amely legteljesebb felsorolást ad a magyar gyökökrôl, kb. 2000 magyar gyököt különböztet meg. Azaz olyan szótári elemet, amely van saját hangtani, jelentéstani jellege, miután leválasztják az összes ragokat, képzôket, jeleket. A magyarban következôképpen oszlanak el az alapgyöktípusok:

V: 20 VC: 335 CV: 146 CVC: 1500

Az egyhangból, magánhangzóból álló gyökök száma, 20. A két hangból álló, mágánhangzó-mássalhangzó; vagy mássalhangzó-magánhangzóból álló gyökök száma 481 (25%). A három hangból álló mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó típusú gyökök száma 1500. Az utóbbi típus kiválik a magyarban.

A finnségi alapgyöktípus a CVCV. Ezt a gyöktípust fogadták el, tegyük hozzá önkényes a finnugrizmus muvelôi, mint a finnugor alapnyelvnek az alaptôtípusát: *CVCV. Igy a finn juoda inni, syödä enni szóknak alaptövét következôképpen rekonstruálják. A da/dä fônévi igenévképzô. A juo, syö kétszótagú alaptô: ju-o; sy-ö. A Rédei-Lakó-féle Magyar szókészlet finnugor elemei a következô finnugor alapalakokat adja meg ezeknek a finn szótöveknek: juo < *juke, *ju?e; syö < *sewe, *se?e.

A magyar megfelelôje ezeknek a finn juo, illetve syö szótöveknek az iszik, eszik szótári elemek. Ha lehámozzuk az igeképzôket, akkor maradnak az i-, illetve e-gyökök. Képzéssel, ragozással újabb szótári elemeket alkothatunk ezek elemek segítségével: ittam/ettem; ital/étel, ivászat/evészet, stb. Teljesen önkényesnek emiatt tudománytalannak - tartjuk azt a finnugrizmusban erôltetett eljárást, hogy az alapszókincshez tartozó egymagánhángzós magyar alapgyököket i/e-, amelyeket bizonyára mindennapi szükségletek utalására használták az elômagyarok le kell vezetni, származtatni kell kétszótagú bonyolult gyökökbôl.

1. Amirôl Rédei nem szivesen beszél

A finnugor-elmélet tarthatatlanságá nyelvészeti szempontból c. tanulmányomban tíz pontban foglaltam össze a finnugrizmust sujtó bírálatomat. Csak az elsô négy bíráló pontra válaszol Rédei. Szerinte elegendô ezzel a négy ponttal foglalkozni. Nyilván Rédei azért nem bírálta a többi pontokat, mert kiderült volna a finnugrizmus alapvetô hiányosságai. Nézzük mégegyszer a következô pontokat, melyeket Rédei nem volt hajlandó megvitatni. Az eredeti 5-7. számozását e helyen meghagytam:

5.A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állítólagos 1000 finnugor szógyöke gátlástalan túlzás. Björn Collinder, svéd nyelvész, akire Rédei is hivatkozik mint szakértô csak kb. 400 alapszógyököt határoz meg. (Marácz, 1998)

Ha igaz lenne Rédei álláspontja, hogy a XX. század elsô felében lezárult a hangtörvények feltárása, akkor hogyan lehetséges az, hogy olyan nagyszámú eltérések léteznek a különbözô finnugor szótárak alapszókincsének elemei között? Mi ebbôl azt a következtetést vonjuk le, hogy ennek az a magyarázata, hogy még mindig nincsen egyértelmu tudományos eljárás a finnugor alapszókészlet feltárására.

6. A finnugor nyelvrôl egyáltalán nem léteznek írott források. Így a finnugor alapszókincset nem lehet dokumentálni, sem az ún. hangtörvényeket, sem az ún. késôbbi feltételezett nyelvközösségeket, mint az ugor, volga-finn stb. Emiatt az egész finnugor alapnyelv merô feltételezés. (Marácz, 1998)

Mivel a finnugor alapnyelvet nem igazolja írásos nyelvemlék bármit lehet állítani, ami az alapszókészlet hangtani, illetve jelentéstani jegyeit illeti. Ime két példa Rédei kelléktárából:

Rédei szerint a finnugor alapnyelvbôl hiányoznak a zöngés zárhangok b, d, g. Hogyan lehetett ezt kikövetkeztetni a feltételezett finnugor ôsnyelvet dokumentáló írásos emlékek hiányában? Ha igaz volna, akkor a magyar alapszókészletébôl hiányozna minden g-vel, b-vel és d-vel kezdödô gyök és szó. Olyan abszurdumokhoz vezet, hogy nem tartoznak a magyar nyelv eredeti szókincséhez az olyan egyszótagú gyökök, származékai, mint a gör-, görbe, görcs, gördül, görnyed, görhes; bel-, belül, belsö, benn, bensö; dar-, dara, darál, darab, stb.

Rédei szerint: senki nyelvésznek nem jutna eszébe, hogy kétségbe vonja a magyar ház ~ mordvin kudo, kud ua, finn kota sátor stb. összetartozását. Persze mindehhez illene tudni, hogy kb. 6000 évvel ezelôtt ez a szó (*kota) nem jelenthetett téglából vagy kôbôl való építményt, hanem korabeli adottságoknak megfelelôen sokkal egyszerubb lakásféleséget (sátor).

Ahhoz, hogy a magyar ház-at és a finn kotá-t sátor-t lehessen rokonítani nemcsak igen nagy hangtani akrobatikára van szükség, hanem valahogyan a két szó jelentését is össze kell hozni. Emiatt Rédei egyszeruen feltételezi, hogy ez a szó 6000 ezelôtt sátrat jelentett. Írásos nyelvemlékek hiányában ezt azonban nem lehet igazolni. Tehát, bármilyen jelentést lehet a kotá-nak tulajdonítani.

7. Közismert, hogy a MTA Történeti Etimológiai Szótárában (TESZ) nagyon sok az ismeretlen eredetu szó. (Marácz, 1998)

Hary Györgyné statisztikát készített a TESZ elsô két kötetének 1600-ig dokumentált szavairól, hogy megállapítsa, hogyan oszlanak el eredet szempontjából a magyar nyelv ôsi szavai. Azt a következtetést vonja le, hogy 49,3%-ra tehetô megfejtetlen szavaink száma. A szótárszerkesztôk által ôsi örökség-ként emlegetett szókincsünk csak 7,3%-ot tesz ki, a török eredetu szavak pedig 5,5%-ot. E két utóbbi csoportnál a szerkesztôk bizonyíthatóan szépítették az arányt, ugyanis igen sok olyan szó került az ôsi örökség csoportba, melyeknek mongol, illetve török párhuzamai nyilvánvalóak... Ha tényleg majdnem 50%-át teszi ki az ismeretlen eredetu szavak száma, akkor módszertanilag nem az lenne a helyes eljárás, hogy elôször fejtsük meg ennek az igen nagyszámú magyar szavaknak eredetét, mielôtt messzemenô véleményeket mondunk néhány százalek alapján a magyar nyelv erdetérôl?

2. Amirôl Rédei viszont beszél még az sem igaz

1. A finnugor elmélet bebizonyítása csak szavak alapján történt. (Marácz, 1998).

Rédei a következôket állítja errôl: Nem igaz! Az etimológiai szótárokon kívül számos összehasonlító nyelvtan (Collinder, Hajdú, E. Itkonen, Osnovy stb.) áll a kutatás rendelkezésére. A több ezer tételre rúgó hangtani, alaktani, mondattani cikkek, monográfiák könyvtárakat töltenek meg.

Lehet, hogy könyvtárnyi anyag áll a kutatók rendelkezésre, ami az ún. hangtani, alaktani, mondattani egyezéseket illeti. Sajnos a mennyiség kritériuma soha nem érv egy tudományos elmélet bizonyítására vonatkozólag. Hajdú Péter-Domokos Péter szerzôpáros tankönyvükben húsz nyelvtani jelenséget, a lenti táblázatban függôlegesen felsorolva, vizsgáltak a különbözô uráli/finnugor nyelvekben, a lenti táblázatban vízszintesen jelöve. A következô táblázatban a függôleges oszlopok és vízszintes sorok metszôpontjában levô +, illetve - jelzi hogy a szóban forgó jellemzô az adott nyelvben megtalálható-e vagy sem:


	Szamojéd	Obi-Ugor	Magyar	Permi	Mordvin	Cseremisz	Finn	Lapp
1.Palatalizáció	+	+	+/-	+	+	-	-	+
2.Zöngés explozivák	-	-	+	+	+	+	-	-
3.Affrikáták	-	+/-	+	+	+	+	-	+
4.Kvantitás	-	-	+	-	-	-	+	+
5.Diftongusok	+/-	+/-	-	-	-	-	+	+/-
6.Magánhangzó-harmónia	-	-	+	-	+/-	+	+	-
7.Umlaut, Ablaut	+	+	-	-	-	-	-	+
8.Fokváltakozás	-	-	-	-	-	-	+	+
9.Duális	+	+	-	-	-	-	-	+
10.Többfunkciójú alapalak	+/-	+	+/-	-	-	-	-	-
11.Genitivus	+	-	-	+	+	+	+	+
12.Belsô/Külsô helyviszonyragok	-	-	+	+	+	+	+	-
13.Px + Cx (+)
Cx + Px (-)	-	+	+	+/-	-	+/-	-	-
14.œ-preteritum (+); j-preteritum (-)	+	+	-	-	+/-	+/-	-	+/-
14.œ-preteritum (+); j-preteritum (-)	+	+	-	-	+/-	+/-	-	+/-
15. –ni infinitivus	-	-	+	+	-	-	-	-
16.Determinált igeragozás	+	+	+	-	+	-	-	-
17.Passzívum	-	+	+	-	+	-	+	+
18.Konverzió	+	+/-	+/-	-	+	-	-	-
19.Negatív segédige	+	-	-	+	+/-	+	+	+
20.SVO-tendencia	-	-	+/-	+/-	+	-	+	+/-
	Szamojéd	Obi-Ugor	Magyar	Permi	Mordvin	Cseremisz	Finn	Lapp



A táblázatból megállapíthatjuk, hogy az ún. rokonnyelvekben egyetlenegy hangtani jelenség (1, 2, 3, 4, 5, 6); egyetlenegy alaktani jelenség (7, 8, 9, 13, 14, 15, 16, 17); egyetlenegy mondattani jelenség (10, 11, 13, 18, 19, 20) nem fordul elô az összes ún. uráli/finnugor nyelvben. A vizszintes sorokban nincsen tehát csak +-szal jelölt metszópont. Ahelyett sokkal bonyolultabb keresztcsoportosításról az uráli/finnugor nyelvek körében tanúskodik e táblázat. Persze ilyenjellegu táblazatoknak csekély bizonyító ereje van ami a nyelvrokonítást illeti. Nem igazolják a Rédei-féle állítást a hangtani, alaktani, mondattani egyezések-rôl, sôt pont ellenkezôjét.

2. A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altaji nyelvekre, törökre, mongolra stb. (Marácz, 1998)

Rédei ezzel az állítással nem ért egyet: Bizony vannak olyan lexikai egységek, amelyek csak az uráli-finnugor nyelvekre jellemzôek. Az ôsi szókincs jórészt ilyenekbôl áll. Pl.: *anta - magyar ad stb.; *pänje - finn pää magyar fej, fô, vog. punk stb. Persze vannak olyan szócsaládok is, amelyek mint egyik vagy másik irányból való jövevény elemek (vándorszavak?). Számos nyelvcsaládban vagy nyelvben megvannak... A szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán) jellemzô, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedô eurázsiai szavak - a modern nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva - nem léteznek. A latin oculus szem, domus ház indoeurópai szavak megfelelôik nincsenek meg más (vagy valamennyi) eurázsiai nyelvben.

A Rédei által megadott ad és a magyar fej nem az ô állítását igazolják, hanem pont az ellenkezôjét. Elôször nézzük meg az ad szót. A Lakó-Rédei szótár és a TESZ szerint ôsi örökség a finnugor korból, melynek alapalakja: *amta.


magyar			ad = geben, schenken
finn			antaa = geben, schenken
észt			andma = geben, hingeben
zürjén			ud-ni = itat
votják			ud- = itat 


Elôször is a finn és az észt alapalakok nem tartoznak ide, mert alapszerkezetük eltér a magyar ad-tól. A finn antaa szóvégű -á-ja fônévi igenévképzô: anta-a. A szótô tehát anta, amelynek *amta az alapnyelvi megfelelôje, kétszótagú: an-ta. Az elsô személy jelenideju igeragozása: annan adok alátámasztja, hogy az an-ta alapszótövében elôforduló -nt-je ténylegesen külön hangok és nem hangkapcsolat. A magyar -d hangot két okból nem lehet levezetni az anta/*amta alapszótôbôl. Elôször is nem létezik az -nt-/*-mt- hangkapcsolat; másodszor a finn an- szótagnak megfelelôje a magyarban tiszta gyök.

A finn és az észt alaptövek inkább kapcsolatban állnak az altaji, mongol, török nyelvekkel:


szagáji			indži = hozomány
kazak			endži = átadott örökség
mongol			indže = hozomány 
jakut			ännä = hozomány
lamut-tunguz ani- = schenken  


A zürjén-votják szavak se hang-, se alak-, se jelentéstanilag nem tartoznak ide, ugyancsak a mordvin szó sem. Nagy az eltérés a magyar ad és a zürjén-votják ud között. A züjén-votják ud itat alaptövében a -d igeképzô, tehát nem tartozik az alaptôhöz. A szótô tehát u- iszik, amely megfelel a víz--et jelentô zürjén-votják vu/va szóval. Ezeknek a zürjén-votják szavaknak is inkább altaji megfelelôi vannak:

irod. mongol u-su-la- = u-gyakorítóképzôk -su + -la = itat mandzsú uji- = etet, élelmez omi- = iszik

Égyébként a magyar ad-nak nincsen megfelelôje az úgynevezett obi-ugor nyelvekben. Tehát miért kellene ezt a gyököt finnugor eredetunek nyilvánítani egyáltalán?

A magyar fej/fô-rôl könnyen ki lehet mutatni, hogy nemcsak ún. finnugor megfelelôi vannak, hanem vannak altaji, szumér megfelelôi is:


magyar			fej, fejet, fô; j-hézagtöltô = Kopf, Mensch 
mongol			beje = Körper, Das Ich
mandzsú			beje = Mann, Mensch
jakut			bäjä = Mann, Mensch
ozmán			bäjin = Gehirn
türkmén			bejni = Gehirn
ujgur			miji = Gehirn
jakut			mäji = Kopf
lebed			pää = Gehirn
mongol			ekin = Gehirn
középmongol	hekin = ua.
mandzsu			fehi  = Gehirn
gold			pejé = homlok
koreai			pong = Kopf
vogul			pangk, pungk = fej (valóban: csúcs, hegy)
finn			pää = Kopf
szumér			pa = (akkád appu) = Gipfel


A finnugornak mondott elemek 70% megtalálható az ótörök (8. századi) nyelvemlékekben. A Lakó-Rédei által bemutatott szókézlet 40%-a csak egyetlenegy úgynevezett finnugor nyelvben fordul elô, míg a szumér-altaji (mongol-török-tunguz) megfelelôk nagy számban és több nyelvben fellelhetôk.

Furcsa Rédei következô állítása is: A szócsaládok többsége egy-egy nyelvcsaládra (finnugor, török, indogermán) jellemzô, ún. számos vagy minden nyelvre kiterjedô eurázsiai szavak - a modern nemzetközi szavakat figyelmen kívül hagyva - nem léteznek. Azért furcsa, mert nehezen tudom elképzelni, hogy Rédeinek nem lenne tudomása az ún. nosztratikus, azaz ôsnyelvkutatásról, amelynek célja, hogy keressen közös ôsgyököket a különbözô nyelvcsaládi határokat túllépve. Ez az állítás inkább arra vall, hogy Rédei elveti ezt a típusú kutatást, mert veszélyezteti a finnugor állóvizet. Ezek a közös ôsgyökök nem egyfajta vándorszavak vagy nemzetközi szavak, ahogy Rédei szeretné, hanem egészen közeli szótári kapcsolatokat mutatnak fel. A nosztratikus kutatás területén az elmúlt évtizedekben nagy elôrehaladás mutatkozott. Az orosz kutatók Illic-Svityc, illetve Dolgopolsky szerint 607, illetve 1900 a közös elemek száma. Az amerikai szerzôpáros Bomhard-Kerns 601 ôsgyököt számolnak.

A Rédei által említett indoeurópai domus-nak és oculus-nak igenis vannak más nyelvekben, nyelcsaládoban is megfelelôi. Bomhard-Kerns megadják az indoeurópai domus szumér megfelelôvel dím to make, to fashion, to create, to build együtt a következô proto-nosztratikus ôsgyökét: *t im-/*t em-. Götz László is terjedelmes táblázatokat, listákat sorol fel szumér, magyar, finnugor, indogermán, szemita egyezésekkel, azaz eurázsiai közös ôsgyökökkel. Mivel nemcsak egyes szavakról van szó, hanem egyes szavak párhuzamos jelentésváltozásai, átvitt értelmu jelentéseik nyelvenkénti, nyelvcsaládokkénti szabályos egyezései is ezért nem lehet szó ezekben az esetben vándorszavakról vagy véletlen összecsengésekrôl. Lásd éppen a latin oculus eurázsiai megfelelôi, amely rendelkezik párhuzamos jelentésátvitellel. A szem és a tuz, fény, világosság közötti szemantikai kapcsolat, ami a magyar szeme világa kifejezésben is megmutatkozik:


Német
AUGE (szem)
ACH-ten (figyel)	Orosz
OKO (szem)	Latin
OCU-lus (szem)	Görög
AUGÉ (fény, ragyogás, pillantás, szem)	Óind
AK-si
(szem)
	OGO-nj (tuz)	IG-nis (tuz)		
Héber
ÁJI-n (szem)	Asszír
AK-lu (felügyelô)	Óegyiptomi
ACH-et (a nap szeme : királyi feldísz)	Szumér
IGI (szem, lát)
UGU-la (felügyelô)	Magyar
IGÉ-z (szemmel ver)
ÜGY-el (szemmel tart)
ACH (szénmedence, parázs)	AKU-ku (tüzes csóva)	IACH-u
(ragyogás, ragyogó)	UG, GUG (ragyogó, fénylô, fény)
U2-GUG (ég, tuz)	ÉG (brennen, Himmel)
KÉK (az ég színe)


3. A finnugor hangtörvények levezetése nem áll szilárd alapokon. Az indogermanisztika ahonnan eredetileg a hangtörvények koncepció származik, már feladta a hangtörvényekkel való nyelvészkedést. (Marácz, 1998)

Rédei szerint a finnugor hangtörvények igenis szilárd alapokon állnak: A nagy nyelvcsaládok (indogermán, uráli/finnugor, török) hangtani kutatása, a szabályos hangmegfelelések (hangtörvények) feltárasa a XIX. század második felében, a XX. század elsô felében lezárult.

Elôször is a finnugristák maguk is elismerik, hogy az ún. hangtörvényeknek nincsen természettudományos jellege. Akkor az a kérdés felmerül, hogy milyen jelleguek ezek a feltételezett hangtörvények? Az sem igaz, hogy a finnugor alapnyelv kutatása a XIX. század második felében, a XX. század elsô felében lezárult. Angela Marcantonio, olasz nyelvész szerint az ún. uráli/finnugor hagyományos modelje, az ún. összehasonlító módszer nem állja meg a helyét korszeru tudományos szempontból. Az Oxfordi Egyetem tanárjának az a véleménye, hogy Budenzék nem bizonyították be az ugor csomópontot a nyelvcsaládfán. Emiatt nem lehet szó uráli/finnugor alapnyelvrôl sem.

4. Az ún. finnugor alapnyelv rekonstrukciója önkényes. A vogul szögyökökrôl feltételezik, hogy azok az eredeti uráli/finnugor alapszókincset tükrözik. Emellett azonban nem szólnak nyelvészeti érvek. (Marácz, 1998).

Rédei szerint ez sem igaz: Egyetlen uráli/finnugor nyelv szótöve...sem tükrözhetik az alapszókincset. Magyarországon minden magyar-finnugor szakos hallgató tudja, hogy egy vogul, osztják, magyar stb. szó csak hangtanilag, alaktanilag, jelentéstanilag módszeresen igazolt/igazolható etimológiai összefüggésben tükrözheti az alapszokincset.

Nyilván nem lehet tagadni, hogy a magyar gyökök szerkezete, ahogy a bevezetôben kimutattuk, alapvetôen eltérnek a finnségi gyökök szerkezetétôl, tehát az uráli/finnugor feltételezett alapgyököktôl, hiszen a finnugrizmus muvelôi szerint egyszerubb, egyszótagú magyar gyököket kell levezetni a bonyolultabb, kétszótagú finnugor alapgyökökbôl. Nincsen azonban semmilyen nyelvészeti magyarázat arra, hogy miért kellene ez, hogy így legyen. Még nem találkoztam magyar hallgatóval, aki ezt nekem megmagyarázta volna. Egyértelmubb lenne, ha ragozó nyelvben, mint az ún. magyar és finnugor nyelvekben, a bonyolultabb szerkezetet, tehát a finnségi gyök szerkezetét levezetnénk az egyszerubb, tehát a magyar gyök szerkezetébôl.

4. Zárszó

A fenti tények, érvek alapján nem érthetünk egyet Rédei következô állításaival sem: A finnugor nyelvtudomány tudományos tényeken alapul. Nyelvünk finnugor eredete ma ugyanúgy a 2 x 2 = igazsága, mint az angolnak, németnek az indoeurópai nyelvekkel való rokonsága, az indoeurópai alapnyelvbôl való rokonsága, az indoeurópai alapnyelvbôl való származása. (lásd Magyar Nemzet: 2004. május 8). Megjegyezzük, hogy ilyen kétszer kaksi igazságokat mi nem tartjuk tudományos igazságoknak.

Irodalomjegyzék:



Bomhard, Allan R. and John C. Kerns. 1994. The Nostratic Macrofamily. A Study in Distant Linguistic Relationship. Trends in Linguistics. Studies and Monographs 74. Berlin/New York: Mouton de Gruyter. Czuczor, Gergely, János Fogarasi. A magyar nyelv szótára I-VI. Pest. Götz, László. 1994. Keleten kél a nap. Kultúránk a történelmi ôsidôktôl I.-II. Budapest: Püski. Hajdú, Péter, Domokos Péter. 1978. Uráli nyelvrokonaink. Tankönyvkiadó: Budapest. Hary Györgyné, Kiegészítések egy nyelvvita történetéhez, Valóság 1976. 10 sz. 94-101. Honti László-Gergely András. 1997. Magyar fordulat. Magyar Tudomány 1997/2, 241-243. Marácz, László. 1998. A finnugor-elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból. Turán. (XXVIII.) Új I. évfolyam 5. szám, 11-29. Marcantonio, Angela. 2002. The Uralic Language Family. Facts, Myths and Statistics. Transactions of the Philological Society 35. Oxford/Boston: Blackwell. Rédei, Károly. 2003. Ôstörténetünk kérdései, a nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Budapest: Balassi Kiadó. Sulkala, Helena, Karjalainen, Merja. 1992. Finnish. London: Routledge.

Nyitó oldal